Alkony
Lassan lépeget az alkony,
hosszú fekete talpon,
szürke köntösét feketére festi,
álmatag városra lágyan ráteríti.
Szunnyadó párnákon ott virraszt a kétely,
piros ujjú hajnal jöjj vidám kedéllyel,
aranyló napsugár jöjj gyógyító fénnyel,
pusztuló világunk töltsd el reménységgel.
|