Útszéli meggyfákhoz
Ágbölcsőben, kis pólyában,
apró rügyek kikeletre várnak.
Tavaszi szél ébresztgeti,
lágy ujjával legyezgeti,
a szunnyadó ágat.
A napsugár csókolgatja,
keltegeti, szólongatja.
Ébredj, virulj, szívünk
örömére,
szépség, bőség ígérete,
jövő reménysége.
Vár rád gazdag, még több
szegény,
kinek asztalán nincsen
kenyér.
Hűs árnyékod enyhít rajta,
bő termésed jóllakatja.
Madár is lesz majd vendéged,
vidám dallal köszönt téged.
|