Augusztus végén jártunk. A nyár már szedelőzködött,de a vén nap még tüzeskedve büszkélkedett ereje teljével. Az ősz sárga tintával írt leveleket
küldött szélpostással, jelezve közeledő érkezését.
Késő délután volt, amikor látogatóba indultam kedves szomszédunkhoz Rózsikához,Bálint bácsihoz. Utcánk sarkán összefutottunk férjemmel,
aki a boltból ballagott hazafelé. Pár szót váltottunk egymással, és észre sem vettük, hogy az útról bekanyarodott hozzánk egy kerékpáros.
Nagy volt a meglepetésünk, amikor a mellénk lépőben egykori tanítványomat ismertük fel,a Baranyi Pistát. A találkozás öröme ragyogóra festette
az arcát. Tódultak az emlékek a kopáncsi tanyavilágról. Az egykori fehérfalú iskoláról,ahol a mély csendben szél úrfi hárfázott a magas jegenyék
levél húrjain. Aláfestésként az út szélén álló ártézi kút bővizű csobogása zengett. Kellemes lágy vizéből jót húzott az arra tévedt vándor.
Ebben a kopáncsi iskolában tanult társaival a ma már maga is nyugdíjas Baranyi Pista. A vágtató szél, a szívós talajban gyökerező paraszti világ
gyermeke ő.
Az apró termetű, mindig mosolygó Pista,sárdagasztó csizmájában érkezett az iskolába. Szomjazta és ősi paraszti bölcsességgel, szorgalommal
szívta magába a tudás alapjait. Kedves tanítvány és kedvelt osztálytárs volt.
Röpke beszélgetésünkben is idéztük a régi jó pajtásokat, többjükkel még ma is tartja a kapcsolatot. Szervezi a kopáncsiak találkozóját.
Búcsúzóul benyúlt kosarába,és markom telerakta saját termelésű őszibarack szemekkel.
Elbúcsúztunk és mindenki ment tovább a maga útján.
A kis bolyhos őszibarack golyócskák vacsorakor ott mosolyogtak asztalunkon. Fél oldalukon az öröm pírja piroslott. Fűszeres zamatát növelte
az egykori emlékek és a találkozás öröme.
Ez a barack olyan volt, mint termesztője,a kopáncsi táj gyermeke,Baranyi Pista,tiszta,ősi gyökerekből táplálkozó , nem oltott,nem manipulált
igazi, természet adta, ízes gyümölcs.
Az asztalon mosolygó néhány szem barack tovább idézte a kopáncsi iskolában töltött éveim kedves emlékeit.
Megerősödött bennem az érzés: a tanítópálya a legszebb pályák egyike,ha újra kezdeném az életet, ismét tanító lennék.
AJÁNLOM AZ OLDALT
