Családommal elhatároztuk, hogy ez évben is a Mátrában fogunk nyaralni.
A nap igencsak lövellt reánk sugártőreivel,amikor útnak indultunk.Gyöngyöst elhagyva,
hamarosan a Mátra merész húrkokat kanyarító szerpentinjére értünk.Az autó nyitott ablakán
bekúszott hozzánk a vidék fűszeres, üdítő levegője.Zöld alagúton haladtunk egyre beljebb
a Mátra lágy hullámú kéklő hegyei közzé. Az erdők harsogó zöldje bíztatóan bólogatott
felettünk. A bükkösök fehér törzsei szinte világítottak.A ringó lombok közé aranyló konfettit
hintett a nap.Mátraszentimrén, a Mátra szívében telepedtünk le,a barátságos szlovákok kis
falujában.
Egyik napon Markaz felé vettük az útunkat.Markaz a Mátra hegység lábánál terül el,ott ahol
a föld hanyatt vágja magát és kinyújtózik az Alföld.Északon erdők karéja szegélyezi,délről
a 154 hektár vízfelületű tó határolja.Az út mentén gondosan művelt szőlőtáblák díszlenek.
A Mátrai Hőerőmű égbe meredő kéményei fehér füstgombolyagokat eregettek.A tó az erőmű
víztárolója, mely kedvezően befolyásolja a mikroklímát.
Megérkezve unokáim elindultak a tó közelében elrejtett geoláda megkeresésére. Felszerelték
magukat iránytűvel,és műholdas navigátorral.Nagy volt az öröm, mikor megtalálták a ládát.
Kiszedték a benne elrejtett apró kincseket:lufit, kis autót gyöngyöt.Majd berakták a saját
ajándékukat. /apró játékokat/
Ezután együtt gyönyörködtünk a higany színű , sima szövetű víztükörben,amit időnként
felborzoltak a ficánkoló halak.Két család horgászott a tónál,nem kis zsákmányra téve szert.
A tó túlsó partján fehér csónakház lapult, némán,és a kikötött csónakok üresen ásítoztak.
Nyugaton búcsúzott a nap.Arany hídjával összekötötte a tó két partját.
A természet szépsége megragadta a gyerekeket is. Lelkükben összeölelkezett a technika és
a természet szeretete.
A csillaghímes ég ragyogott felettünk,amikor élményekkel telve szállásunkra értünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
