Mátrai gondolatok
A Lajta partján rovomKicsi szobám meghitt magányában,
képzeletben messze járok, Mátra vadonában.
Látom szírtjeinek égszelő magasát,
Lankás dombjainak hullámzó ritmusát
kis falucska felett apró templom tornyát.
Hallom erdeinek csendes susogását,
erdő mélyén patak vidám csacsogását.
Egy régi nyár jut most az eszembe,
kicsi leány pancsolt a patak vizében.
Elzárta kövekkel vizének folyását,
aztán elengedte csacsogó barátját,
majd átszökkent rajta,vidáman kacagva,
tarka lepkét fogni illatos csalitba.
Elrepült az idő, felnőtt a kicsi lány,
mátrai szép nyár emléked visszajár.
sétáimat januári télben.
Hópelyhek táncolnak a csípős téli szélben.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
