Vörös iszap
Vörös mocsár,
vörös pép.
Embert természetet
tép.
Kolontáriak fájó könnye
hull.
Életük gyümölcse porba
hull.
Harangszó temetés felett
búsan zeng.
Búldózer robaja alatt
a múlt sírja reng.
Nemzet szíve együtt
dobban,
együttérzés lángja
lobban.
Enyhűljön a fájdalom,
otthonokban legyen béke,
nyugalom.
|