Kései találkozó

         Fél évszázaddal ezelőtt együtt tanítottunk Klárival a nyárfás öreg Kopáncsi iskolában,
a 9. dűlőben.Daniné Terike az Alsó kopáncsi  iskolában okított, a 15.dűlőben. Terike csípő-
ficamos ,törékeny alkatával nehezen indult neki a 6-8km-es sárdagasztó útnak.Erre az útra
férje vállalkozott. Hűséges szamarával járt be Vásárhelyre az élethez szükséges árukért.
Terike 18 évig tanította  e  várostól tátvoli tanyavilág gyermekeit,1-8 osztályig.
A tanyai iskolák megszüntével, városban folytattuk a tanítást nyugdíjazásunkig.Egyre ritkultak
a találkozások.Nyolc év is eltelt már mióta nem találkoztam kedves kartársnőmmel,Daniné Terikével. Egyik nap megcsörren a telefonom._Dani Imre vagyok_hallom a kagylóból fiának
hangját.Mintha a messzi múltbéli tanyavilág vágtatva zúgó szele kísérte volna szavait.
-Édesanyám szeretne találkoni egykori kollegáival Terikével,Klárikával.Hamarosan átköltöztetem
magamhoz Csongrádra.Pár napon belül még megoldható a találkozás.-Természetesen ,mindketten
ott leszünk-feleltem. Klárival hétfői napra tűztük ki a látogatást, hogy újra láthassuk a 96 éves
Daniné Terikét. Az öreg kapu feljajdult fájdalmában, amint benyitottuk. A ház a telek belső végében
lapul, öreg fák árnyékában.A sok évet megért félholtan gubbasztó épület megroggyant térdekkel
néz ki a régi kertre vén ablakszemeivel.A  hosszú gangon kivénhedt kanapé,és egy kopott iskolapad
emlékeztet a múltra.Beléptünk az ódon hangulatú, robusztus bútordarabokkal berendezett szobába.
A falakon a régen elhalt férj festményei néztek ránk,megidézve a múltbéli táj szellemét, hangulatát.
Terike várakozva , járókeretére támaszkodva ült ágya szélén.Barna hajkoronáját hófehérre festette
a kréta pora,vagy talán a múló idő hóharmatja.Szeméből a találkozás öröme sugárzott felénk.
Virággal,apró ajándékkal köszöntöttük.Majd megnyíltak az emlékek csatornái.A tanyai élet viszon-
tagságai,örömei,a zöld búzatenger,a hófödte téli sík szépségei életre keltek friss szellemében.
Arcán kinyíltak az emlékek halvány rózsái.El-el halkuló beszédébe igazolás képpen bele-bele
reccsentek a bútorok elszúvasodott csontjai.Lassan elfáradt az emlékek özönében.Fáradtan szólt
hangja, mint az esti szél.Pihenésre invitáltuk. Ajánlatunkat elfogadva ledőlt ágyára.Fia gondosan
betakarta apró testét.Pihentető nyugtatónak Klári felolvasta egyik novellámat a régi idők csutkatő-
veréséről.Terike lehúnyt szemmel hallgatta a valamikor általa is átélt tavaszi életképet.Lehúnyt
szemmel,kisímult arccal múltba járó képzelettel pihent egy kicsit.Majd erőre kapva a pihenéstől
újra felült, és az emlékek mély vizéből felemelkedtünk a mába. Elmondta kétségeit kaotikus
világunkról,melynek jelenségeit ő már nem érti.
Lassan eljöttek a búcsú percei.Szeretettel,lelkünkbe markoló sugallattal öleltük meg.
Látjuk-e még egymást? Reméljük, igen!