Tartalom
Rekviem egy édesanyáért
Az alkony szürke fátylát ráterítette a város útcáira.A narancsszínű lámpák opálos fénye,
a fő utca kirakatainak erőszakos ragyogása tépdeste az est egyre sötétedő palástját.
Az alkony befolyt a belvárosi katolikus templom nyitott ajtaján, és lágyan szétterült
a fekete ruhában ülő gyászolókra,mintha az alkony maga is gyászba öltőzőtt volna.
Az oltáron égő gyertyák lángja remegett, mint a fájdalomtól megtört lélek. A mély csendben
felerősödött a lélek szava,amely csak a szívekben hallható..
Felcsendült a lélekharang. A gyászmise elkezdődött. Dr.Kószóné ,Balogh Éváért szállt a fohász
a celebráló pap ajkáról.A holtnak a mennyei befogadásért, a gyászolóknak a megnyugvásért
szolt az ima.Alázatban, a fájdalom döbbenetében ,az élet tragédiájának átélésében együtt szállt
az áhítat az Isten színe elé.A mindenható a gyászolók és az elhunyt lelke találkozott a megbékélés
magasságában.Az öröklét ígéretében és Isten kegyelmében megnyugodva fejeződött be gyászmise.
Időközben az est szürke palástját feketére festette.
2010.nov.30.